ELFOGADÁS

Honnan tudod, hogy most elfogadod vagy sem? 
Gondolj vissza helyzetekre amikor megdicsértek, vagy elismertek. Mi volt az első reakciód? 
Az emberek többsége ezek hallatán azonnal elkezd szabadkozni, megmagyarázni miért nem méltó rá. 
Dicséretkor ilyeneket hallunk: menj már…, ne is mondd…, ugyan…, ne viccelj már…
Elismerés hallatán pedig: nincs mit…, nem történt semmi…, vagy a kedvencem: szóra sem érdemes…

Ismerősek ugye? 

Mi ezekkel a baj?
Két gond is van velük:

• az egyik, a feléd érkező pozitív energiát megtagadod magadtól, ami így hiányozni fog a pozitív energia akkumulátorodból, pedig nagy szükséged van rá és rajtad keresztül, a környezetedben élőknek is
• a másik, a dicsérő személy irányodba tett gesztusát visszautasítod, valójában implicit azt üzened neki, hogy amit mond az nem igaz, ezzel pedig kényelmetlen helyzetbe hozod, csalódottá teszed és egy hülye helyzetet teremthetsz

Persze, visszamehetnénk a gyerekkorra a szocializálódásra, hogy megtudjuk az okát miért nem tudja valaki elfogadni a dicséretet, befogadni a szeretetet de ezzel most sokra nem megyünk. 
Ami viszont segít az egy egyszerű gyakorlat. Egy szót kell megjegyezned hozzá. KÖSZÖNÖM! 

Tehát, a feladat: minden feléd irányuló kedvességre, gesztusra, elismerésre, egyszerűen mondd azt: KÖSZÖNÖM! És mosolyogj egyet. 

Figyeld meg milyen hatása lesz rád és milyen a másikra. 
És nagyon fontos: Nem kell megmagyaráznod mit és miért köszönsz. 
Egyszerűen mondd azt KÖSZÖNÖM - és ennyi! 

Megnézem a bloghoz tartozó videót!