Figyelj, mosolyogj, érts egyet

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Az előző videóm ("Belül rend, kívül fény") okozott némi fejtörést, így úgy érzem fontos körüljárni a határhúzás témakörét. Nem minden "ENNYIT ÉS NE TOVÁBB" szól a haragról.

Várhatod, hogy mások gratuláljanak és elismerjenek... de mi van, ha te nem fogadod el saját magad? Az önbizalom nem abból fakad, hogy kívül mennyit tapsolnak – hanem abból, hogy belül mennyire értékeled a valódi önvalód.

Néha az ébredés nem csendes. Néha úgy nézel ki közben, mintha most láttál volna UFO-t. De tudod mit? A fejlődés nem mindig elegáns. Aki mindig komolyan veszi magát, az ritkán lép túl önmagán.

Nem az uralja a helyzetet, aki a leghangosabb – hanem aki nem veszti el magát benne.

Tudtad? A „Majd ha” a leghatékonyabb álca, amellyel a félelmünk és a komfortzónánk szövetkezik, hogy távol tartson a valódi cselekvéstől. Coachként naponta látom: aki mindig a tökéletes pillanatra vár, végül elszalasztja az elég jót is.