Figyelj, mosolyogj, érts egyet

Miért érdekel annyira? Ahelyett, hogy haladnál...

A coaching beszélgetések sokszor a változásról szólnak. Arról, hogyan alkalmazkodunk, fejlődünk, és közelebb kerülünk a legjobb önmagunkhoz. Mégis van benne egy paradoxon.

A nem döntés egy körhinta. Pörögsz, forogsz, a háttér elmosódik, és közben azt hiszed: „haladok”. Pedig ugyanoda érkezel vissza. Ugyanaz a kérdés, ugyanaz a szorítás, ugyanaz a „ma még nem”, “még azt megvárom”.

A mentális állóképesség nem motivációs idézet, hanem működés: terhelés alatt is tisztán gondolkodni. Amikor nő a nyomás, az idegrendszer gyors kiutat keres: menekülés, halasztás, kifogás. Ilyenkor indul az alkudozás magaddal. 

Az újévi fogadalmak és motivációs idézetek már rég elvesztették az erejüket. Túl sok a sablon, túl kevés a valódi tartalom — és gyakran rejtett érdek mozgatja őket, nem az őszinte segítség.

Én nem hiszek a folyamatos egyensúlyban. Az egyensúlyra való görcsös törekvés kényelmes. És pontosan ezért veszélyes. Ott ritkán történik bármi nagy dolog.