Mikor felejtetted el, hogy te is számítasz?

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Az előző videóm ("Belül rend, kívül fény") okozott némi fejtörést, így úgy érzem fontos körüljárni a határhúzás témakörét. Nem minden "ENNYIT ÉS NE TOVÁBB" szól a haragról.

A lelki önámítás, a tagadás, az elfojtás – lassan öl. Nem egyszerre, hanem naponta egy kicsit. Lerakódik. Testben. Lélekben. Kapcsolatokban.

Mi az? Sokan cukormázba csomagolják, holott nem feltétlenül szép, nem kényelmes, nem simogat. Az igazság. Az igazság nem trendi. Nem Pinterest-idézet, nem TikTok-motiváció. Az igazság csontig hatol. Mert nem az egódat simogatja – hanem az identitásodat formálja.

Tényleg ennyire szívből jön az örök mosoly? Vagy inkább csak nem mersz nemet mondani, mert jaj, mit szólnának? Ugye ismerős az érzés, amikor inkább lenyeled a nem-et, csak hogy jó fejnek tűnj? Hát gratulálok, épp most adtad fel önmagad valaki más elvárásaiért.

Egy nagyszerű módja annak, hogy megértsd önmagad, ha komolyan átgondolod mindazt, amit másokban irritálónak találsz.

Divatos téma “légy önmagad”, “merj kitűnni a tömegből” - de mivel?

Reneszánszát éli a megtalálni, sőt megalkotni önmagam - tématerület. Sokan keresik magukat, sokan akarnak önazonosan élni és minél többet olvasnak róla, annál kuszább lesz a megoldáshoz vezető út.