Önfejlesztés kontra önzőség

Az önbizalom nem jön magától – az ára az, hogy cselekszel. Mersz lépni, még akkor is, ha nem tökéletes a helyzet. Mert a bátorság ott kezdődik, ahol a kétely véget ér.

Amikor figyelsz a másikra, az neki a legnagyobb ajándék. Az angolban a ‘present’ egyszerre jelent jelenlétet és ajándékot – mennyire igaz, ugye?

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Zsigeri üzenet? Bevillant valami? Azonnal foglalkozz vele, ne engedd tovább!

Addig amíg újrakalibrálod merre tovább.

Ha egy csirke képes rá, akkor TE is? Aha, oké.. csak tudod az emberi viselkedésváltozás nem az inkubátorban történik. Ne dőlj be a gyors megoldásoknak. A belső munka időt, energiát és tudatosságot igényel – de valódi, tartós változást hoz.

Minden döntésünk mögött valahol ott van az önérdek: boldogabbak akarunk lenni, jobban akarunk élni, el akarjuk kerülni a fájdalmat. De itt jön a csavar: amikor valaki azt látja, hogy a másik előrébb tart, boldogabb, vagy változtat az életén, sokszor nem támogatóan lép fel, hanem inkább visszahúzná.

Ha hiányzik egy fontos "összetevő" belőled, olyan leszel, mint egy lábtörlő: mások saras lábnyoma fog újra és újra nyomot hagyni a lelkeden.

Az előző videóm ("Belül rend, kívül fény") okozott némi fejtörést, így úgy érzem fontos körüljárni a határhúzás témakörét. Nem minden "ENNYIT ÉS NE TOVÁBB" szól a haragról.

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

De… vagy egy másik út is. Az elköteleződés. Ha megvan benned, akkor az első lépésnek sem kell szükségszerűen nehéznek lennie.