Karrierváltás

Az izgalom olykor félelemmel jár. A gyomorszorító érzés már merőben elegendő ahhoz, hogy a biztonságos és kiismert életvitelünkben maradjunk. Mi a bökkenő ezzel? AZ ELŐRELÉPÉST ELFELEJTHETJÜK.

Keresed, de nem találod? Nézel, de nem látsz? Túl sok a zavaró inger? Észnél LÉGY! Fény = Szabadság

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

Az életed különféle összetevők gyűjteménye, amelyek egésszé teszik. Noha a munka lényeges része ennek a gyűjteménynek, ez csak egy részhalmaza a nagyobb képnek. A gond akkor kezdődik, amikor a határok elmosódnak.

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Addig amíg újrakalibrálod merre tovább.

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

Zsigeri üzenet? Bevillant valami? Azonnal foglalkozz vele, ne engedd tovább!

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Ne félj dolgozni magadon! Az önfejlesztés az, amikor a személyes növekedésed elősegíti a társas kapcsolataid és közvetlen környezeted minőségi változását.

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Eldobható világ?

Ha egy csirke képes rá, akkor TE is? Aha, oké.. csak tudod az emberi viselkedésváltozás nem az inkubátorban történik. Ne dőlj be a gyors megoldásoknak. A belső munka időt, energiát és tudatosságot igényel – de valódi, tartós változást hoz.

Az előző videóm ("Belül rend, kívül fény") okozott némi fejtörést, így úgy érzem fontos körüljárni a határhúzás témakörét. Nem minden "ENNYIT ÉS NE TOVÁBB" szól a haragról.

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

De… vagy egy másik út is. Az elköteleződés. Ha megvan benned, akkor az első lépésnek sem kell szükségszerűen nehéznek lennie.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.