“A múlt, nem a jelen csak régen…”

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Miért van az, hogy a kitűzött célt rendre abbahagyom, kiszállok belőle ❓ Miért történik ez velem ❓ Tényleg ilyen szerencsétlen vagyok ❓ Ez csak velem fordul elő ❓ Ezekre a kérdésekre fogok választ adni egy konkrét eset bemutatásával.

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

Gondolj az életedre úgy, mint egy kertre. Nem irányíthatod az időjárást, de az, hogy mit ültetsz el, hogyan gondozod, és mennyit törődsz vele – az csak rajtad múlik! Szóval gazt hagysz magad után, vagy palántákat? Van rá hatásod, hidd el! Kattints a videóra!

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Amikor figyelsz a másikra, az neki a legnagyobb ajándék. Az angolban a ‘present’ egyszerre jelent jelenlétet és ajándékot – mennyire igaz, ugye?

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Eldobható világ?

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

Viszont mi azt várjuk, hogy a külső világból jöjjön, és ez egy rossz döntés, amit hozunk.

Kénytelenek leszünk rájönni, hogy a MÚLTON nem tudunk változtatni, a JÖVŐÉRT, pedig MA tehetünk. Mindig van választásunk, de ahhoz szükséges DÖNTÉST hozni! Sokszor népszerűtlen döntést.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.