Eldobható világ?

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

Felbosszantottak, megsértettek, kihasználtak, elárultak? Na és? Még nem történt veled ilyen?

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

A változás minden teremtményt stresszel ezen a földön. Felborul az addigi élete. Régi rutinok és beidegződések módosításra szorulnak. Ez nem kellemes, ugyanakkor nem mindegy, hogy a változást te kezdeményezed vagy valaki más. Aki maga indítja előnyben van, aki csak sodródik, kiszolgáltatott lesz. 

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

Amikor önfejlesztésbe fogsz, óhatatlanul figyelni kezded a benned zajló változásokat hiszen te akartad őket. Elsőként vannak belső motívumok (érzékelés, gondolat, érzés) majd pedig a külsők (fizikai test). Vannak amik elsőre jónak tűnnek és vannak amik... hááát nem feltétlen. Kérdés, hogy gondolkodsz róluk.

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

“Ha mások vissza tudnak tartani, az azt jelenti, hogy nem akartad eléggé.” Legyen az a szakmai vagy magánéleted. A mozgás nem csak azért fontos, mert erre van kitalálva az emberi test, hanem mert a fizikai mozgás összekapcsolódik a “pszichés mozgással”. 

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

De… vagy egy másik út is. Az elköteleződés. Ha megvan benned, akkor az első lépésnek sem kell szükségszerűen nehéznek lennie.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.