A döntés nem nehéz. Csak szokatlan.

Annyira próbáltál jó lenni mások szemében, hogy közben eltűntél a sajátodban. Megtanultál bólogatni, elhallgatni, mosolyogni…

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

A tested elmenekülhet, de a lelked nem tud. Hiába tartasz távolságot, hiába hallgatsz, hiába kerülsz ki helyzeteket – ami benned dolgozik, az előbb-utóbb utolér.

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

Ellentmondásnak tűnhet, hiszen azt gondolhatod minél szabadabb vagy annál inkább legyinthetsz a fegyelemre, a kötöttségekre.

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

"Mi van, ha rosszul döntök?" Tedd fel inkább ezt a kérdést magadnak: Mi van, ha sosem döntök? A várakozás is választás. A halogatás is út – csak nem előre visz. Nincs tökéletes pillanat, nincs tökéletes válasz. A MOST van. 

Válaszadásra való képesség. Ez a kulcs! Az azonnali és átgondolatlan reagálás helyett, adj magadnak egy kis szusszanást és csak utána tegyél lépéseket!

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Eldobható világ?

„Lépj ki a komfortzónádból!” – mondják gyakran. De hova a francba? Oda, ahol végre nem ismétled a múltad. Ahol nem a megszokás vezeti az életedet, hanem a tudatos döntés. Ahol nem a jól megszokott biztonságban ragadsz benne, hanem mozgásban vagy – még akkor is, ha remegve is teszed meg a lépéseket.

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

Amikor valaki vállalkozásba kezd, általában erős indítékok vezérlik. A szabadság, a siker iránti vágy, a pénzkereseti lehetőség vagy éppen az alkotás öröme – mind-mind olyan célok, amelyek energiát adnak az induláshoz.

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.