Eldöntötted? Oké, akkor vállald!

Felülvizsgáltad már valaha a szokásaidat? Egyáltalán tudod mi az eredőjük? Rutinszerűen végzett cselekmények összessége. Ám nem mindegy, hogy miként kalibrálod ezeket a korábbi tudatos automatizmusaidat.

Van benned ambíció? Na és küzdőszellem? Ha bármelyik is hiányzik a kettő közül, akkor cél helyett feladatot tűztél ki magad elé. Érdemes átgondolnod az eddigi döntéseidet. Több infó a videóban!

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Az átalakulás zökkenőmentes és eredményes lefolyásának alapvető feltétele a tudatos menedzselés. Egy jól kidolgozott és irányított folyamat segít csökkenteni az ellenállást, felkészítve téged a jövő kihívásaira.

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

Már ismerhetsz annyira, hogy tudd, a vesszőparipám a csinálni, haladni, lépni… magam is ezt teszem és téged is erre bátorítalak minden egyes posztomban, ha pedig ügyfelem vagy, pontosan tudod még milyen kényszerítő eszközökkel.

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Eldobható világ?

Ne tévesszen meg más definíciója a tökéletességről, arról, hogy te mikor vagy tökéletes.

Felbosszantottak, megsértettek, kihasználtak, elárultak? Na és? Még nem történt veled ilyen?

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Mindenkinek van és ingyen osztogatja - Mi az? Tanács! 

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

Miért van az, hogy a kitűzött célt rendre abbahagyom, kiszállok belőle ❓ Miért történik ez velem ❓ Tényleg ilyen szerencsétlen vagyok ❓ Ez csak velem fordul elő ❓ Ezekre a kérdésekre fogok választ adni egy konkrét eset bemutatásával.

Mert egy lényegi rész kimarad belőle, épp úgy mint az ételből kihagyott só.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.