Döntés. Körforgás.

A mentális állóképesség nem motivációs idézet, hanem működés: terhelés alatt is tisztán gondolkodni. Amikor nő a nyomás, az idegrendszer gyors kiutat keres: menekülés, halasztás, kifogás. Ilyenkor indul az alkudozás magaddal. 

Az újévi fogadalmak és motivációs idézetek már rég elvesztették az erejüket. Túl sok a sablon, túl kevés a valódi tartalom — és gyakran rejtett érdek mozgatja őket, nem az őszinte segítség.

A naptárad tele van… és a szíved a helyén van? Minden nap rohansz, szervezel, reagálsz — de közben talán már nem is te irányítasz. A teendők visznek, nem te őket. Ideje megállni egy pillanatra, és megkérdezni magadtól: Mi az, ami igazán fontos?

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

Kedves vállalkozó társam! Hány motiváló előadás, konferencia után kerültek a jegyzeteid a fiók mélyére? Hányszor érezted: „ez most más lesz” – aztán minden maradt ugyanúgy?

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Tudod mi történik, amikor magad mellett döntesz? Felszabadulsz. Erőssé válsz és többé nem kérsz engedélyt az életedhez. Vedd észre: A halogatás nem biztonság – csak láthatatlan visszalépés. 

A tested elmenekülhet, de a lelked nem tud. Hiába tartasz távolságot, hiába hallgatsz, hiába kerülsz ki helyzeteket – ami benned dolgozik, az előbb-utóbb utolér.

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Eldobható világ?

A múltban vagy a jövőben élsz? Sokan beleragadnak a régi hibáikba, kudarcaikba, és észre sem veszik, hogy a jelenük is csak múlt lesz holnap. A cselekedeteid ne a tegnapot ismételjék, hanem a jövődre emlékeztessenek!

"Mi van, ha rosszul döntök?" Tedd fel inkább ezt a kérdést magadnak: Mi van, ha sosem döntök? A várakozás is választás. A halogatás is út – csak nem előre visz. Nincs tökéletes pillanat, nincs tökéletes válasz. A MOST van. 

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.