A döntésed formálja az életed. Ne add át másnak!

Tudod mi történik, amikor magad mellett döntesz? Felszabadulsz. Erőssé válsz és többé nem kérsz engedélyt az életedhez. Vedd észre: A halogatás nem biztonság – csak láthatatlan visszalépés. 

Annyira próbáltál jó lenni mások szemében, hogy közben eltűntél a sajátodban. Megtanultál bólogatni, elhallgatni, mosolyogni…

A tested elmenekülhet, de a lelked nem tud. Hiába tartasz távolságot, hiába hallgatsz, hiába kerülsz ki helyzeteket – ami benned dolgozik, az előbb-utóbb utolér.

Tudják a munkatársaid kinek mi a feladata, és hogy mi a felelősségi körük? Vajon adtál nekik döntési jogkört is ezekhez a feladatokhoz, felelősségi körhöz? Igen = gratulálok, csak így tovább! Nem = beszéljünk, mert jó hírem van számodra!

Koncentrálj a mai napra és nagyvonalúan engedd el a tegnap sérelmeit.

A változás minden teremtményt stresszel ezen a földön. Felborul az addigi élete. Régi rutinok és beidegződések módosításra szorulnak. Ez nem kellemes, ugyanakkor nem mindegy, hogy a változást te kezdeményezed vagy valaki más. Aki maga indítja előnyben van, aki csak sodródik, kiszolgáltatott lesz. 

A nehéz kérdés megválaszolása nehéz, elkerülni könnyű. Egy nehéz helyzet megoldása kényelmetlen, elkerülése időleges.

Csodavárás kifejezés negatív kicsengésű, számomra viszont pont, hogy pozitív - egy kitétellel. A csodát, egy csodás jövőt, egy csodás karriert, egy csodás párkapcsolatot, egy csodás családot, egy csodás vállalkozást, stb… fontos elképzelni és várni, ugyanakkor várakozás közben, el kell kezdenem felkészülni rá.

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

A mai nap nehéz lesz! Előre eldöntöttem, hogy nem csinálok az égvilágon semmit! Te, hogy vagy ezzel?

Döntéseinknek, ahogy tetteinknek, következményei vannak és meghatározzák, hogy mi marad velünk a végén.

A majom ott ugrál a válladon, de biztos, hogy te vagy a "gazdája"? Tisztában kell lenned a helyzeteddel és rálátnod a saját felelősségedre.

A határmeghúzás nem csupán egy pszichológiai fogalom; ez az önmagunk védelme és a mentális egészségünk megőrzése érdekében tett lépés. Sokan nehezen mondanak nemet, ami miatt könnyen túlvállalják magukat, és végül kimerültek vagy frusztráltak lesznek.

Szereted rúgni neki? Csitt-Csatt-Puff, tolja az orát, no meg jön a kis tűzijáték. Igen ám, de ez hamar check engine-hez vezet! Oh, hogy már az életedben is tapasztaltál hasonlót?

Szívből végzed a munkád vagy csak a jól megszokott sémák szerint lébecolsz?

Az elfogadás ott kezdődik, hogy elhiszed magadnak, amit érzel: „Ez a dolog nekem fáj”. Nem próbálod szebbé tenni, lenyelni a békát. Ha mégis így teszel, irdatlan mennyiségű pszichés energiába kerül nap mint nap, hogy a valódi érzéseidet besöpörd a szőnyeg alá.

A legnagyobb ellenséged nem a körülmények, nem mások véleménye, és nem is a szerencse hiánya. Hanem az a hang a fejedben, ami azt mondja: "Van időd. Ráérsz. Majd később."

Tudtad? A „Majd ha” a leghatékonyabb álca, amellyel a félelmünk és a komfortzónánk szövetkezik, hogy távol tartson a valódi cselekvéstől. Coachként naponta látom: aki mindig a tökéletes pillanatra vár, végül elszalasztja az elég jót is.

Bárhol is vagy az életben (szegény, gazdag, letört, boldog, elutasított, rajongott vagy valahol ezek között), egyetlen dolog számít: a következő lépésed. Mit fogsz csinálni következő lépésként.

Eldobható világ?

“Ha mások vissza tudnak tartani, az azt jelenti, hogy nem akartad eléggé.” Legyen az a szakmai vagy magánéleted. A mozgás nem csak azért fontos, mert erre van kitalálva az emberi test, hanem mert a fizikai mozgás összekapcsolódik a “pszichés mozgással”. 

“A múlt, nem a jelen csak régen…” Így hát engedjük meg neki, hogy békességben távozhasson, nyitva egy új, saját fejezetet.

Majd akkor csinálom, ha… Mire vársz, talán 200 évig fogsz élni? Az ideális helyzet… hát, egyfajta illúzió, helyzetek vannak amik nem ideálisak, viszont lehetőséget adnak dönteni. Választani helyzetet, vagy elengedni helyzetet.

Lehetőségek tárháza hever előttünk. Trendek, irányzatok, hóbortok. Millió út közül választhatunk nap mint nap. Aranykorban élünk! Hurrá! És ez nem irónia, hanem így is van. De vajon így is éljük meg?

De… vagy egy másik út is. Az elköteleződés. Ha megvan benned, akkor az első lépésnek sem kell szükségszerűen nehéznek lennie.

A jövődről mindenképp dönteni fog valaki, lehetsz az te is! Sajnos nagy valagat kerítünk a változtatásnak. Beszélünk róla, ígérünk, fogadkozunk, közben halogatjuk, időt kérünk, gondolkozunk, megbeszéljük “tanácsadóinkkal”, majd mire a döntéshez érünk elmegy a vonat.