A komfortzóna csapdája: így ver át a ‘Majd ha

„Lépj ki a komfortzónádból!” – mondják gyakran. De hova a francba? Oda, ahol végre nem ismétled a múltad. Ahol nem a megszokás vezeti az életedet, hanem a tudatos döntés. Ahol nem a jól megszokott biztonságban ragadsz benne, hanem mozgásban vagy – még akkor is, ha remegve is teszed meg a lépéseket.

A lelki önámítás, a tagadás, az elfojtás – lassan öl. Nem egyszerre, hanem naponta egy kicsit. Lerakódik. Testben. Lélekben. Kapcsolatokban.

Mi az? Sokan cukormázba csomagolják, holott nem feltétlenül szép, nem kényelmes, nem simogat. Az igazság. Az igazság nem trendi. Nem Pinterest-idézet, nem TikTok-motiváció. Az igazság csontig hatol. Mert nem az egódat simogatja – hanem az identitásodat formálja.

Régen az összehasonlítás a túlélésről szólt. Társas lényként mindig figyeltük, mit csinál a másik – hogyan él, mit tud jobban. Ez segített alkalmazkodni, fejlődni. A probléma az, hogy a mai világban ez a mechanizmus félreinformált.

A legnagyobb ellenséged nem a körülmények, nem mások véleménye, és nem is a szerencse hiánya. Hanem az a hang a fejedben, ami azt mondja: "Van időd. Ráérsz. Majd később."

Csodavárás kifejezés negatív kicsengésű, számomra viszont pont, hogy pozitív - egy kitétellel. A csodát, egy csodás jövőt, egy csodás karriert, egy csodás párkapcsolatot, egy csodás családot, egy csodás vállalkozást, stb… fontos elképzelni és várni, ugyanakkor várakozás közben, el kell kezdenem felkészülni rá.

Fáj? Legszívesebben ordítanál, de úgy érzed nem lehet? Hagyd, had járjon át ez az érzés.

Hányszor, de hányszor mondtam magamnak ezzel hajszolva bele magam olyan helyzetekbe amiket a hátam közepére se kívántam.

Vannak az életünkben helyzetek amikor nem tudjuk, hogy fog valami menni, nem látjuk az utat és egyáltalán úgy ahogy van az egésztől menekülnénk. Ilyenkor azzal gyengítjük magunkat, hogy a VAGYOK létigét negatív jelzővel együtt használjuk.

A világot mindenki saját szűrőjén keresztül érzékeli. Ezt tudjuk. Amitől én tartok, közel sem biztos, hogy a másik is tart tőle. Amit én kilátástalannak látok, közel sem biztos, hogy a másik is annak látja.

A félelmeddel dolgod van. Mi a legjobb válasz a gyomorgörcsös szituációra? A bátorság, ami cselekvésben manifesztálódik. Figyeld meg a saját reakcióidat. Jön már a nyugtalanító érzés? Na most szívd fel magad és tessék!

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincsenek félelmeink. Éppen ellenkezőleg! A bátorság az, amikor a félelmeink ellenére is cselekszünk.

Baj ha félek? NEM! A félelem egy túlélési képességünk, amit az ember önvédelem céljából fejlesztett ki. Egyfajta riasztóberendezésnek képzeld el, ami szomatikus tüneteken keresztül is képes közölni az üzenetét (pl: verejtékezés, kiszáradt ajak, gyomorgörcs, beszűkült látótér). 

Többek fejében a két szó egymás ellensége, de az igazság az, hogy ők egymás csapattársai. Együtt hajtanak az egyén sikeréért.

Mit tennél, ha nem félnél? Meg van a válasz? Akkor menj és cselekedj!