Viszont mi azt várjuk, hogy a külső világból jöjjön, és ez egy rossz döntés, amit hozunk.
Gyakran kötjük valamilyen jövőbeli feltételhez a boldogság (jelentsen bármit is) megélését és csak azt nem vesszük észre, hogy egy nap mennyi mindent tehetnénk érte. Azaz nem kell várnunk rá, helyette pár apró szokást kell csak bevezetnünk.
Az egyik ilyen, a múlt elfogadása. Nem keresek bűnbakot, nem tartok haragot, és nem állok bosszút. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek a történtekkel, nem azt jelenti, hogy jópofizom azzal aki rosszat tett velem. Nem! Amiről én beszélek az maga a helyzet elfogadása. Az és az történt és kész! Továbblépek.
Tehát, ha nem haragudhatok senkire, nem keresem a felelőst “nyomorúságos” helyzetemért, akkor fel kell tennem magamnak a következő kérdést:
Mit tudok ma tenni azért hogy…?
Amikor ezzel a kérdéssel indul a reggeled, és felidézed kitűzött célod, családod, párkapcsolatod és egyéb számodra lényeges életterületed, rá fogsz jönni, hogy ha erre az egy kérdésre megadod a választ, - és aszerint is cselekszel aznap, - mennyivel közelebb jutsz az un. boldogság megéléséhez.
Igen, egy szokás kialakításához türelem és kitartás kell, viszont velem ez menni fog.
Kihozom belőled a kitartás mögött húzódó Miért-et, ami olajozza a kitartásod fogaskerekeit. Ha úgy érzed ezen a területen erősíteni akarsz, nincs más dolgod mint kitölteni a jelentkezési lapot egy ingyenes stratégiai megbeszéléshez!
