Te is megfigyelted már, hogy a ‘szokások’ kifejezést főleg negatív előjellel használják?
Miért lehet ez?
Mert kevés példát látunk arra, hogy milyenek a jó szokások, hogyan lehet kialakítani azokat és főleg, hogy lehet tényleg szokás szintjén működtetni őket a mindennapokban.
Egy jelentős szokáspáros pl. hogy reaktív, vagy proaktív vagy. Azaz megtörtént dolgokra reagálsz (reaktív) vagy elébe mész (proaktív) megfigyelsz és a célodhoz vezető terveid, belső döntésed alapján cselekszel.
Az első nagy erőfeszítést tesz, de így is csak sodródik.
Meglepődik, amikor feltűnnek a krízisek, rossz napok, hülye helyzetek és csak küzd és küzd ellenük. Mivel nincs belső letisztázott célja, csak ingerültebb lesz és pattanásig feszül a tehetetlenségtől. Ez persze kihat az élete minden területére.
A másik ezzel ellentétben megfigyeli azt ami történik.
Számít arra, hogy krízisek, rossz napok, hülye helyzetek lehetnek, ugyanakkor van egy belső tőkesúlya mely nem engedi őt felborulni és nem engedi reaktív üzemmódba váltani. Neki sem madárfütty krízisben az élete, azonban tartja az irányt, kitart, ami kivezeti őt ezekből a helyzetekből.
Mindkét szokás tanulható és a jó hír, hogy a reaktív szokás felülírható a proaktívval. Klienseimet ezen az úton kísérem, segítem beazonosítani lehúzó szokásaikat és stratégiát dolgozunk ki az építő szokások bevezetésére és fenntartására.
Fontos lépés, hogy megértse az őt károsító szokások létrejöttének okát, enélkül nem lehet tartós, építő szokásokat kialakítani. Ha úgy érzed el tudod magad kötelezni szokásaid megváltoztatása mellett, várlak egy díjtalan stratégiai megbeszélésre, ahol megnézzük akarunk-e együtt azon dolgozni, hogy tartós, kiegyensúlyozott szokásrendszert építs magadnak.
Nem kell mást tenned, mint kitölteni a jelentkezési lapot.
Barátsággal,
Iván
