Az vagyok amit meg tudok csinálni!

• “Tényleg, milyen igaz, milyen kis akaratos.”
• “Tényleg, hogy kikéri magának, hogy ő ezt meg tudja csinálni… és meg is mutatja nekünk, hogy képes rá!”
• “Tényleg, hogy mondja, “látod anya, látod apa”.

Álljunk meg itt egy pillanatra! Miért kell múlt időben beszélni erről a korszakról? Miért kell ennek eltűnnie felnőttkorban? A jó hír, hogy nem kell eltűnnie, azaz visszahozható - csupán újra meg kell tanulnunk. Hogy kezdek neki? Egy DÖNTÉSSEL!

Megfogadom, hogy megcsinálom akkor is, ha nem kéri számon senki. És megcsinálom - hiszen MEGÍGÉRTEM MAGAMNAK. Tisztelem magam annyira, hogy nem köpöm szemközt azt, aki a tükörben visszanéz. Az elején utálni fogom a fogadalmam, sőt fájni is fog és többször meg fogom kérdezni magamtól, hogy “Kell ez nekem…?”. Azonban összeszorított fogakkal megcsinálom az elsőt, majd a másodikat és így tovább… Végül kiderül, hogy jééé “meg tudom csinálni”. Elismerem, megünneplem magam és megyek a következő feladatra legyen az fizika, legyen az mentális igénybevétel.

Próbáld ki! Ha próbáltad és nem megy, akkor pedig beszéljünk!