PANTA RHEI

Zoli a Rábán tervezett egy maratonit kenuzni szerda reggel 6-tól, azonban a társa beteg lett, így a két fős legénység jelentős része kiesett. Mivel semmi közöm sem volt a kenuzáshoz, pár perc kellett, hogy eldöntsem. Megyek!

Azt mondta, 70-80%-ban fejben dől el kibírod-e a több tíz órás non-stop evezést. Ismerős volt a szöveg, így csak még kíváncsibbá tett, vajon mit szól hozzá a fizikumom és az elmém.
Belevágtunk!
Nagyszerű segítőnk Dóri révén eljutottunk a vízig és azután vissza a masszőrhöz (Szücsi) is. Sárváron Robi életmentő szálláshelyet biztosított, mely nélkül már lehet nem kívánt irányba tágítottunk volna biztonsági zónánkat.

Futamunk 20 óra 11 perc és 122 Km lett.

Mi lehet tanulni egy ilyen kihívásból?

• A fájdalom füledbe duruzsolja, hogy állj, de erősebb vagy nála.
• A fáradtság kegyetlen, a tested remeg, de erősebb vagy nála.
• A távolság vánszorogva csökken, de reméled, hogy egyre csak kevesebb lesz - és igazad is van.
• A tétlenség megöl, ha mozgásban tartod magad (hajód), csak akkor vagy képes irányítani - avagy, ha nem evezel, a sodrásra vagy utalva.

Sokkal több tartalék van benned mint gondolnád - figyeld meg, mi történik, ha olykor kilépsz a meleg langyosból.
A jó hír: ha egyszer kitágítottad a komfortzónád határát, sosem fog visszatérni az eredeti állapotra.