Mivel már évek óta mindkettőt követem, elgondolkoztam, vajon miért utáltam ezeket annyira.
Arra jutottam, hogy akik erről beszéltek, nem voltak számomra autentikusak. Bár mondani mondták (valószínűleg ők is úgy hallották), de nem cselekedtek.
Mondani bármit könnyű, hatalmas szakadék tátong a tudni és a tenni között.
A kifejezésekhez a hozzáállásom akkor változott meg, amikor példaképet találtam, aki előttem jár, önazonos, aki mondja és teszi is.
