Biztosan ismered az érzést, amikor egyszerűen nem jó semmi - úgy ámblokk. Miért érezzük így? Mert ilyenkor az általánosítás hibájába esünk.
Hogyan működik?
Bizonyos életterületeinken valóban nehézségeink vannak, melyek megoldásra várnak, ám a megoldás vagy vánszorogva halad, vagy még csak tologatjuk mert “tudjuk”, hogy nyögvenyelős lesz, így jobb “bele se kezdeni”.
lyenkor - tegyük fel - két életterületünk küzdelmes, viszont annyira ekörül pörgünk, hogy elfelejtjük a többi huszat. Az elménket elborítja a legfontosabbnak gondolt “nem jó” és nem tudunk szabadulni tőle; helyette általánosítani kezdünk.
Honnan ismerem fel, hogy belecsúsztam?
- A leglátványosabbak a szavak: mindig, soha, mindenki, senki, ez is, az is, ennek is, annak is, mi lesz ha
- Minden pillanatban a “nem jókra” gondolunk, akkor is amikor épp (akkor és ott) semmi okunk nem lenne rá. Ha egy kis időre ki is szakadunk, pl. baráti összejövetel, családi program hatására… nagyon gyorsan visszasüllyedünk
Hogy azonosíthatom be, hogy mi jó és mi nem?
- Írjuk fel legfontosabb életterületeinket. pl. Feleség, Férj, Anya, Apa, Barát, Gyerek, Munkatárs, - Csapattárs, Kórustag stb…
- Kezdjük az elsővel, egy lap egy életterület.
- Első oszlop: Mi az amit zseniálisan csinálok? (Soroljuk fel őket, amennyit csak tudunk.)
- Második oszlop: Mi az amit csinálhatnék jobban is?
- Harmadik oszlop: Hogy fogom csinálni, hogy jobb legyek benne?
- Negyedik oszlop: Mi az amit egyáltalán nem akarok csinálni.
Mit nyerünk vele?
- Felismered, hogy mennyi mindenben jó vagy.
- Konkrét terv lesz a kezedben, hogy a gyengébb területekre megoldást találj és lehet olyan is amit kivezetsz az életedből.
Áttörés azonban akkor történik, ha őszinték a válaszaid. Ezért ne siess, és ne kamuzz - Magadnak!
Olykor felemelő, olykor megsemmisítő az érzés, hogy valamit jobban is tudok, vagy épp már nem akarok csinálni. Ez ilyen!
Fontos, hogy ne agyalj, hanem cselekedj - csak az hoz eredményt.
Ugye milyen egyszerű a világ?!
