Biztosan nem kell bemutatni azt az állapotot amikor valakit meg tudnál fojtani egy kanál vízben.
Mi történik ekkor?
Adódik - általában - egy kommunikációs félreértés és te jól felcseszed magad. Majd gondosan ügyelsz rá, hogy ezt az érzést fenn is tartsd, mert ez a tied, te AKAROD ezt az állapotot, hiszen megbántottak, megsértettek, nevetségessé tettek.
Mi ennek az eredménye?
A másik a töredékét sem fogja fel az egészből - sőt észre sem veszi -, így a következő alkalommal újra felbassza az agyad… és ez így megy újra és újra.
Hogy érzed magad ezután?
Pár napig meg tudod tartani a harag érzésed, hiszen ez a tiéd és jogod van hozzá; mondod te, de szép lassan rájössz, hogy a másik egy érzéketlen bunkó… még a haragodat se veszi észre. Ezután enyhítesz az aktív érzésen, és egy polccal lejjebb teszed, de tovább őrzöd. Közben persze lesz más bunkó is aki kiakaszt, és azokat is gondosan elteszed, hiszen az is a tied.
Mi a gond ezzel?
AHOL A FIGYELEM OTT AZ ENERGIA!
Mindaddig amíg őrzöd a sérelmet nem adsz esélyt magadnak a továbblépésre (leválásra). Igen, nehéz! És nem lehetetlen.
Hogy érdemes?
Megnézem:
1. Rajtam múlik? -› Mi az amit én tudok tenni? -› Megteszem.
2. Van ráhatásom? -› Tudok olyan helyzetet teremteni ami változtat rajta? -› Ha igen. -› Megteszem.
3. Nincs ráhatásom. -› Egyszerűen engedem, hogy kiáramoljon a csillagközi térbe.
A haladás fog segíteni a harag elengedésében. Ha továbblépsz, akkor le fogsz tudni válni az adott személyről, helyzetről. A dédelgetett harag csak növeli benned a kortizolt amiből hidd el nem kell neked annyi. Ne okozz örömet a másiknak azzal, hogy magadat megmérgezed.
