Hajlamosak vagyunk olyan helytelen (de annál hihetőbb) összefüggéseket látni helyzetekbe amelyek, valójában szemüvegünk torzításának eredményei.
Miért?
Mert az OKOZAT-ot és az OK-ot felcseréljük.
Az OKOZAT-ot érzékeljük, és ennek hatására kezdjük meg az elkövető személy szétcincálását, a módszeres neheztelést, hiszen “meg sem kérdezte a véleményem”, “nem hívott meg a szülinapjára”, “nem várt meg, pedig csak 15 percet késtem”, “kihagyott egy projektből” stb… Baromira igazunk van (hisszük) és marhára meg vagyunk botránkozva a velünk történeken.
Amit tapasztalunk:
A mi neheztelésünk az OKOZAT, hiszen mi csak válaszolunk a helyzetre, az OK-ra. Azonban fordítva ülünk a moziban.
A valóság:
Amit tapasztaltunk az valójában az OKOZATA annak az OK-nak. Például folyamatosan olyan ígéreteket tettünk, amit nem tartottunk be, leégettük mások előtt, számított ránk, de nem mentünk, stb… Ezek tehát az OK-ok.
Így az OKOZAT: Nem fog komolyan venni, nem fog velünk számolni, nem leszünk tényező a számára. Ezért fogja velünk azt tenni ami nekünk nem fog tetszeni.
Mit tehetünk?
- Kérdezd magad. Amit most tapasztalok, érzek; ez BIZTOS?
- Mondd magadnak: “Mindenért én vagyok a felelős!” Viszont ne mártírkodj, helyette azt értsd meg, hogy legközelebb dönthetsz a kimenetelről, legközelebb másképp lehet; ha akarod.
