Ismert dolog, hogy beszélünk magunkba. Ami kevésbé ismert - ennek visszahatása ránk -, hogy a szavakkal programozzuk magunkat. Ez öntudatlanul történik.
Napjában számtalan un. belső dialógust folytatunk magunkkal, így hát naponta sok alkalmunk akad magunk megerősítésére vagy gyengítésére - a szavak által.
Fontos, hogy kivel vagyok!
Elménk úgy működik, hogy amit ÉN mondok magamnak az elsőbbséget élvez, a védelmi rendszereink átengedik szűretlenül, hiszen ÉN magamnak a legmagasabb tekintély vagyok. Na és itt lesz érdekes a dolog, hogy mit mondok magamnak magamról.
Megfigyelheted te is, hogy szinte csak a negatív kifejezéseket osztjuk meg magunkkal. pl. “De hülye, szerencsétlen, f@sz, stb… vagyok.” “Megint elcsesztem.” “Hogy lehetek ekkora barom.” stb. igen választékosan tudjuk magunkat ekézni.
Mennyin múlna pozitív párbeszédet folytatni pl. “De király vagyok.” “Milyen jól megcsináltam.” “Le a kalappal előttem.” “Szeretem magam.”
Hogy építhetem be ezt a napjaimba?
Alapvetően ez is egy döntéssel kezdődik. Egyszerűen elkezdem figyelni mit gondolok, mondok MAGAMRÓL.
A negatív kifejezések szűrőjén ami fennakad nem engedem tovább, ha pedig véletlen továbbment, helyesbítem pozitív alakra pl. “Ez egy szerencsétlen helyzet volt.” “Legközelebb jobban figyelek.” “Tanultam belőle.” Azaz NEM magamat, hanem a HELYZETET minősítem. Magamra nézve viszont levonom a következtetést - mit csinálok innentől másképp.
A pozitív kifejezéseket ezzel szemben bármikor használhatom. Dicsérjük meg magunkat, biztassuk magunkat, hiszen csak csak MI vagyunk MAGUNKNAK. Ha mi nem támogatjuk, vajon ki fogja?
A kérdés tehát adja magát: Kivel leszek, MAGAMMAL vagy ELLENEM?
