Az önismeret fejlesztése segít abban, hogy felismerd, mikor adsz tiszta szívből, és mikor irányítanak rejtett elvárások. A cél az, hogy az adás ne váljon a saját önértékelésed függvényévé, hanem belső stabilitásodból fakadjon.
Önzetlenül adunk
Ez a hozzáállás abból a belső érzésből fakad, hogy öröm adni, segíteni, kedvében járni másoknak. Nincs mögötte elvárás vagy viszonzás iránti vágy. Az ilyen személy érzelmileg stabil, és nem függ mások visszacsatolásától.
Hasznot remélünk
Amikor folyamatosan adsz – figyelmet, segítséget, gesztusokat –, de titkon (akár tudattalanul) viszonzásra számítasz (elismerésre, szeretetre, megbecsülésre), az könnyen megfelelési kényszerré alakulhat. A probléma ott kezdődik, amikor a várt viszonzás elmarad. Jön a csalódás, a keserűség, a „mindig én adok, de vissza semmit sem kapok” érzése.
