Az elmúlt hetekben temérdek bíztatást kaptam tőletek, mely különös segítséget nyújtott gyógyulásomban. A bokatörés számos üzenetét megvizsgáltam, feldolgoztam és olvasva bátorító soraitokat világos, hogy a mielőbbi visszatérésem az egyetlen út, hogy visszaadjak.
Ami a témákat illeti sokan jeleztétek mennyit segítenek azok a tartalmak amikor a mindennapi élet fonákját, azon működési modelleket mutatom be melyek ez idáig szemeitek előtt rejtve maradtak.
Tudod: akár önmagunkkal, akár a bennünket ért külső hatásokkal kapcsolatban, gondolatok majd pedig érzések generálódnak. Ezek mind azon múlnak, milyen a belső iránytűnk, avagy milyen szemüveget viselünk, hogy látjuk a világot, hogy van az agyunk behúrozva. Kritikus fontosságú, annak megértése, hogy saját magunk kondicionálása döntő mértékben kap szerepet, emberi kapcsolatainkban. Mivel tudományosan bizonyított, hogy frusztrációink szinte majdnem minden esetben emberekhez köthetőek, nem kérdés mennyire fontos jólétünk szempontjából, emberi kapcsolataink kezelése.
És itt jön egy igazán lényeges pont.
Az emberek többsége másokat akar megváltoztatni, kollégát, főnököt, beosztottat, partnert, házastársat, barátot és a 90 éves (nagy)szülőt is. Heroikus küzdelmet folytat, közben egyre növekvő frusztrációt érez.
Értetlenül áll az előtt, hogy a másik miért nem úgy gondolja és csinálja ahogy ő.
"Ha én meg tudom csinálni, a másik miért nem?",
"Ha egyszer érthetően elmondom, akkor miért nem érti meg a másik?"
Azért mert a másik nem mi vagyunk. Vannak általános szabályok, vannak morális, etikai és vannak íratlan szabályok. Mindegyik szép és jó, ugyanakkor mint minden általánosítás, ezek is hiányosak, torzak.
Ugyanaz alatt, mást és mást (is) érthetünk. És innentől kezdve válik az egész különösen bonyolultá. Itt van az a pont, amikor sokszor már csak feltesszük a kezünket és hagyjuk, ráhagyjuk a másikra az egészet, ami persze jellemzően nem old meg semmit sőt, az értetlenségünk, a meg nem értettségünk, a csalódottságunk egyre csak fokozódik. Tanácstalanok vagyunk, hogy egyáltalán az egész helyzetet meg lehet-e oldani, van-e rá megoldás.
Nos a válasz az, hogy van rá megoldás. A megoldás pedig a döntőképesség. A helyzet az, hogy amíg te magad nem döntöd el mit akarsz, merre tartasz, hol vannak a határaid, mire mondasz igent, mire mondasz nemet, addig valójában benne forogsz, csak egy statisztája vagy ennek az előadásnak.
Ezt a legnehezebb megérteni, hogy minden belőlünk indul ki. Először magunkkal kell kezdenünk. Ha mi változtatunk, ahhoz fog igazodni a környezetünk. Ez egy folyamat, és nem rövid folyamat, ugyanakkor ha kitartó vagy, és tiszteled magad annyira, hogy végigviszed, akkor megtapasztalod azt a változást amit korábban nem tudtál semmilyen eszközzel sem elérni.
Valójában ennek a változásnak vagyok az elkötelezett híve, minekután én is így kezdtem. Mindenki mást akartam megváltoztatni magamon kívül. Majd amikor elindultam az önfejlesztés irányába igen hamar elkezdődtek a változások, melyek bevallom sokszor komoly nehézséget okoztak, viszont tudtam ha nem adom fel a végén győzni fogok.
Nyolc év után elmondhatom, hogy minden nehézség, könyörtelenség megérte. Nálam ezek voltak a gyakorlati évek, és hogy ne csak el tudjam mesélni, hogy én hogy csináltam, ezért tanultam meg a tudásátadás szakmai mikéntjét, ami a Teljesítmény Coaching.
Ez a szakmai tudás segít abban, hogy egyénre szabva tudjak stratégiát felállítani másoknak úgy, hogy azokat segítek is véghezvinni.
Az eredmények magukért beszélnek, párat összegyűjtöttem ha van kedved olvass bele.
Még egyszer köszönöm a kedves szavaitokat és hamarosan érkezem további tartalmakkal a sokak által hiányolt vlog-os változatban.
