Figyelj, mosolyogj, érts egyet

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Mi az első reakciód, amikor valaki mást lát, gondol vagy érez, mint te? Szinte észrevétlenül címkézel: „lusta”, „önző”, „drámai”, „naiv”...  És ezzel vége is: már nem látod a valóságot, csak a dögcédulát, amit a szembenálló nyakába aggattál.

A folyamatos fejlődés menete rendkívül egyszerű. Nem csináltunk valamit, 1x megcsináljuk, ismételjük és hamarosan a miénk lesz.

Vannak az életünkben helyzetek amikor nem tudjuk, hogy fog valami menni, nem látjuk az utat és egyáltalán úgy ahogy van az egésztől menekülnénk. Ilyenkor azzal gyengítjük magunkat, hogy a VAGYOK létigét negatív jelzővel együtt használjuk.