Önbizalom generálás

Tudtad? A kiégés nem a nagy összeroppanással indul — hanem azzal, hogy apránként elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Íme három "red flag", amit sokan észre sem vesznek, pedig ordítóan szembetűnőek.

A naptárad tele van… és a szíved a helyén van? Minden nap rohansz, szervezel, reagálsz — de közben talán már nem is te irányítasz. A teendők visznek, nem te őket. Ideje megállni egy pillanatra, és megkérdezni magadtól: Mi az, ami igazán fontos?

Sokan úgy érzik: nem elég jók. Örökös stresszben élnek, mert mindenre reagálni akarnak, mindig megfelelni másoknak. Ez a külső elvárás felmészti őket. De van egy másik út.

„Nincs döntési jogköröm.” „Úgyis korlátokba ütközöm.” „Amit hoznék, értéktelen.” Ismerős ez a belső monológ? A tehetetlenség érzése dühöt szül… aztán jön a csalódottság, majd a levertség.

Nem az uralja a helyzetet, aki a leghangosabb – hanem aki nem veszti el magát benne.

Az önbizalom nem jön magától – az ára az, hogy cselekszel. Mersz lépni, még akkor is, ha nem tökéletes a helyzet. Mert a bátorság ott kezdődik, ahol a kétely véget ér.

Ki a normális? Bagdy Emőkét idézve, “akit nem ismersz közelebbről”. Gyakran hangsúlyozom: ne hasonlítsd magad másokhoz, mert mindenki saját utat jár be, eltérő kiindulóponttal, erőforrásokkal és célokkal.

Mi az első reakciód, amikor valaki mást lát, gondol vagy érez, mint te? Szinte észrevétlenül címkézel: „lusta”, „önző”, „drámai”, „naiv”...  És ezzel vége is: már nem látod a valóságot, csak a dögcédulát, amit a szembenálló nyakába aggattál.

Paradox helyzetről van szó, hiszen az egészséges önbizalmat a társadalom jó része megpróbálja lerombolni, megszólni, kifigurázni, míg ezzel egy időben a túlfújt, nárcisztikus önbizalomért kifejezetten hajlamos a többség rajongani. Elég csak a mai social trendekre, okfejtésekre, műsorokra gondolni.

A folyamatos fejlődés menete rendkívül egyszerű. Nem csináltunk valamit, 1x megcsináljuk, ismételjük és hamarosan a miénk lesz.

A magas önbizalom nem azt jelenti, hogy mindent egyedül csinálsz. Épp ellenkezőleg: tudod, miben vagy erős — és azt is, mikor érdemes segítséget kérni. 

Az ego gyakran azzal áltat, hogy megvéd minket a csalódástól, a hibáktól, a kritikától. Ezért inkább lebeszél a cselekvésről: „Ne vállald el, mi van, ha nem sikerül?” vagy „Ne tedd meg, így biztonságban maradsz.”

Ha hiányzik egy fontos "összetevő" belőled, olyan leszel, mint egy lábtörlő: mások saras lábnyoma fog újra és újra nyomot hagyni a lelkeden.

Amit tud azt mélyíti, magának bizonyít. Az ego zajos mert tudja - mindent tud, és azt mindenkinél jobban. Amit nem tud az nem létezik (hiszen mindent tud). Tudása felületes, másnak bizonyít.

Vannak az életünkben helyzetek amikor nem tudjuk, hogy fog valami menni, nem látjuk az utat és egyáltalán úgy ahogy van az egésztől menekülnénk. Ilyenkor azzal gyengítjük magunkat, hogy a VAGYOK létigét negatív jelzővel együtt használjuk.

Többek fejében a két szó egymás ellensége, de az igazság az, hogy ők egymás csapattársai. Együtt hajtanak az egyén sikeréért.

Csak TE - senki más - döntheted el, mit ígérsz meg magadnak és abból mit tartasz be. Ezek a belső kézfogások folyamatosan beszélnek hozzád és rajtad múlik, hogy a legjobb barátoddá vagy a legrosszabb ellenségeddé válnak.